A város tetején ülve nézem Hogyan lángol a világ Hogy a napnak a sugara A szmogfelhőkbe bele-bele fúrja magát Nézem az utcákat, a tereket, a falakat Hallottam már ezeket a zajokat Úgy szeretem a reggeli szagokat Mégis a földben bomlanak el A jelenem csakis én vagyok És egyre rövidebbek a nappalok Gyengül a kép, akadozik a vétel De változni akarok Zuhanok lefelé És érzem a csontjaim lettek a fék Keresem a jegyemet Nehogy holnap is ugyanezt Dobja majd a gép Kérem vigyázzanak Az ajtók záródnak! Már látszik a fény (Fény) De ez még csak a hajnali járat Rázza a város az első buszt Ahogy átível a Dunán Amin a bejövő égéstermék Fojtja az átutazók nyakát Nézem az ellenséges szemeket Ezeket a barátságtalan fejeket Én már tudok rólatok eleget És ti is a földben bomlotok el A holnapután csak én vagyok De egyre rövidebbek a nappalok Gyengül a kép, akadozik a vétel De változni akarok Zuhanok lefelé És érzem a csontjaim lettek a fék Keresem a jegyemet Nehogy holnap is ugyanezt Dobja majd a gép Kérem vigyázzanak Az ajtók záródnak! Már látszik a fény De ez csak egy hajnali járat (Hajnali járat) Zuhanok lefelé és érzem a csontjaim lettek a fék Keresem a jegyemet Nehogy holnap is ugyanezt Dobja majd a gép Kérem vigyázzanak Az ajtók záródnak! Már látszik a fény (Fény) De ez még csak a hajnali járat (Hajnali járat)